HTML

vaskalap

Friss topikok

  • csokidrazsé: Egyszer csak összezsugorodik az a láda. Nem lehet mindig a szoba közepén, hogy keresztül essünk ra... (2017.09.30. 14:39) A félelem
  • Vaskalap1: Együtt félünk. (2017.04.11. 19:25) Kéne
  • csokidrazsé: Még mindig :( (2016.12.05. 18:00) Értelmetlen, de forró, égető könnyek
  • Timothea,s: Nem könnyű. Ölellek! (2016.07.04. 18:27) Nem
  • Timothea,s: Dehogy! (2016.06.28. 18:32) Vajon...

Címkék

Álom (1) Aprók (11) Bicaj (5) Család (20) Egészségügy (5) émely (7) Francba (13) Fut (1) Haggyá! (4) (1) igen (1) Kamasz (13) Katyvasz (8) Kert (3) Kívánság (4) kutya (3) Márti (32) Mellrák (1) Meló (3) Menekül (2) neked (1) Neked szól (1) Nemérti (5) Nők (4) Nyomda (1) Régi (3) Rinya (6) Terv (4) Tisza (11) Totyak (2) Újvilág utca (6) Zene (2) Címkefelhő

A cipő

2016.01.07. 18:29 Vaskalap1

Az úgy kezdődött, hogy futni kezdett.

Jó, nem úgy kezdődött, de valahonnan indulni kell.

Először kicsiket, aztán egyre nagyobbakat. A tré göncöket, kinyúlt gatyát, pólót nem bántam, de látva az elszántságát és a távokat, amiket teljesített, nehezen, de rávettem, hogy legyen a cipő profi. 

Lett.

Aztán ez a cipő egyre nagyobb távokat futott, egyre sűrűbben. Bírta, jó vásár volt.

Néha elkísértem őket bicajjal, megbűvölve figyelve a cipő sarkát, ami futott előttem. Néha elméláztam honnan is indult a gazdájuk és vajon hová tart? 

Néztük együtt azokat az ismerősöket, akik versenyeken indultak, kórusban ismertük el a teljesítményüket, de neeem, ő nem akar, ő magának fut.

Ennyiben maradtunk. 

Közben lett profi ruha is, fényvisszaverő, meg nedvességáteresztő, meg finom varrású, hogy ne dörzsöljön a hosszú távokon.

Még nagyobb távok születtek. Kánikulában fékeztem, télen-sötétben ellenőriztem indulás előtt az észrevehetőséget.

Jött egy kis verseny. Félmaraton, hát az menni fog. 

Ment.

Emelte a tétet és a távot szorgalmasan, aztán egyszer azzal jött haza: mi lenne ha...? 

Másnap körülnéztem az oldalon és ha már ott voltam, be is neveztem. 

A cipő továbbra is kitartott. Kimostam, csomagoltunk, válogattuk a ruhákat, többet is elraktunk.

Másnap utaztunk. Eljött értünk egy barát, mert a barátok arra valók, hogy meglepjenek bennünket. Arra is.

Átvettük az indulócsomagot, beszívtuk a versenyközpont levegőjét, megkerestük a névsorban a nevét, aztán már csak a pótanya-menedzser-sportorvos tésztavacsorája várta. Meg némi öltözés-vetkőzés, keresve a legjobb összeállítást másnapra. Hogy ne fázzon, hogy ne legyen melege, hogy ne csússzon fel, meg le.

A cipő maradt. 

És kibírta a másnapot, a négy órás futást. 

Biztosan látta a többi cipőt, ami hűségesen segítette gazdájukat. A kicsit, a nagyot, a kövéret, a vékonyat. A bácsit, akiből a járást se néztem volna ki. A párokat, ahol az egyik nemlátó, a másik látó volt. A kerekesszékeseket, akik nem tudtak visszainteni a szurkolóknak, de egy mosolyt azért küldtek. Azokat, akik nemes célért futottak, és azokat, akik magukért. A mókás jelmezeket, a színpompás mezeket. Sokan könnyedén, arcukon mosollyal futottak, néhányan görcsös igyekezettel, arcukat grimaszba rántva mentek. Aztán voltak a befelé figyelők, az órájukat nézők, meg azok, akik nem várták meg a frissítőpontot, menet közben ettek-ittak. 

Sok cipő futott ott aznap. 

Koptatták az aszfaltot és viszont. 

Megvártuk a mi cipőink gazdáját, integettünk, hajráztunk neki, aztán rohantunk a célhoz, hogy ott legyünk, hogy lássuk az ELSŐt. 

Azóta van új cipő, új terv.

Szólj hozzá!

Címkék: Terv Fut

A bejegyzés trackback címe:

http://vaskalap11.blog.hu/api/trackback/id/tr77991269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.