Ötmillióan megírták már. 

Nekem is muszáj.

Ülsz az asztalnál, támasztod a fejed, nézed magad előtt a fát, az erezetét. Próbálod elfelejteni a fájdalmad, próbálsz a mintára koncentrálni, hátha megnyugszol kicsit. Nem megy. 

Este van, csend, éppen csend. A gyerekek alszanak, menned kellene már a hálószobába, várnak. Odanézel a szekrény lapjára. Ott  vannak a hátizsákok, mindenkinek egy. Két nagy, két kicsi. A tiédben ruhák, ékszerek, pénz, telefon. A másik nagyban ugyanez. Ha elszakadtok egymástól, akkor is boldogulni kell. A kicsikben is ruhák, eldugva pici játékok. Csak a legfontosabb. Ami könnyen cipelhető.

Felállsz az asztaltól, nagy sóhajjal körülnézel. 

Otthon. 

Picit kopott, egy-két új dologgal. Emlékszel. Ünnepekre, mosolyokra, nevetésre, vitára, nyugodt, szelíd napokra. 

Félelemre. Még több félelemre.

Felrobbant... elvitték.... jönnek.... nem szabad... azt sem... veszélyveszélyveszély.

Cikázó gondolatokkal, képekkel a fejedben körülsétálsz a helyiségben, megfogod, megsimogatod a bútorokat. Megállsz egy kép előtt, bámulod, beiszod. Felesleges súly lenne, marad. ITT marad. Előveszed a telefont, kattintasz. Mégis magatokkal viszitek. 

Kilépsz az ajtón, körülnézel. Sötét van. De akkor is látod, hogy ott marad a hinta, a labda, meg a kerti szék. Még eszedbe jut, hogy el kellene rakni, hogy ne bántsa az időjárás. Aztán szépen csendben lehülyézed magad. Mit érdekel ez már téged? Visszajössz IDE valaha is? Közöd lesz még ehhez a házhoz, kerthez, faluhoz... országhoz? Naugye. Ne írd a ház körüli munkák listáját a fejedben. Másra kell a hely. 

Álldogálsz a kertben, megy a film a fejedben. Erősödik benned a fájdalom, a düh. Az elvett életek miatt, az elvett, elhagyott otthonok miatt. Eszedbe jut a család, rokonok, barátok, vagy csak a távoli ismerősök, vagy a még annál távolibb nem ismerősök, csak arcok. Emberek. Akik nincsenek már. akik meghaltak, eltűntek, elmentek. Rossz helyen voltak rosszkor. Vagy rosszat gondoltak. Esetleg ki is mondták. Vagy csak a kertjük kellett. a földjük. A pozíciójuk. Bármi volt az ok, eltűntek. Hát eltűntök ti is. 

Arra eszmélsz, hajnalodik. Óvatosan, lassan, lopakodva. Ugyanúgy, ahogyan elhagyjátok a házat, hazát.