Ha a statisztika felől nézzük, nem sikeres. Iskolai átlag, mifene.
De onnan is nézhetjük, mert sikeres, mert jól veszi az akadályokat. Ahhoz képest, hogy köze nincs az iskolarendszerhez.
Viszont ha elvonatkoztatunk mindentől ami szám, és ráfordulunk arra, ami érzelem és lélek, akkor megtaláljuk Bét.
Egy barátom szerint a lelki társam. Remélem ezekből több is akad, nem akarom, hogy "anyukapicifija"-ként végezze. Ezért mostanában kissé visszahúzódóbb vagyok.
Mert Bé érzi, tudja, hogy hol, mikor kell megjelennie, részt vennie az ember életében, tudja mit kell mondania éppen.
Bé kamasz.
Erősen kamasz.
De ez nem látszik rajta. Csak az arcán.
Bé ma 16.
SOHA nem fogom elmesélni neki milyen nehezen született meg. Hogy ha ő lett volna az első, akkor nem biztos, hogy bevállalom még egyszer. Hogy nagyon fájt, hogy nagyon reménytelennek éreztem, hogy... nem.
Mert mikor már itt volt, minden sokkal könnyebb volt vele. Még babaként, mikor úgy aludt el, hogy én a másik szobát meszeltem és énekelgettem neki közben és ez elég volt. Hogy hagyott megfőzni délelőtt, aztán meg kapálni délután a kertben, mert közben elvolt a babakocsival, elég, tényleg elég volt neki az egyik szemem, figyelőnek.
Hogy soha nem követelőzött, viszont minap este bevágódott közénk a hálószobában az ágyra és némi röhigcsélős-múltidézős beszélgetés után megjegyezte: Milyen kedvesek vagytok ti velem.
eMről nem gondolom, hogy főnyeremény lesz, tehát a Büszke Anya mehet a levesbe. De Bé az lesz. Simulékony, okos, érzelmekkel teli kölyök. Jó pasi lesz.
Most már csak azért izgulok, hogy megtalálja majd azt, aki ezt majd kellőképpen értékeli.
Ma 16.