vaskalap

Én még a fiaimnak kicsontozott csirkemell csontját szopogatom, mikor a kisebbik már csiripel, hogy Húst! Még! Kérek! Így aztán jut nekem egy combcsont is. :) De érdekes. Nem is bánom.     (Még van másfél comb a tepsiben, mielőtt valaki sajnálni kezdene.)    

Prológ Vasárnap A megkapta a tiszai horgászengedély árát, elő-születésnapi ajánkékként.   Napjainkban Délelőtt telefonált az Attila, hogy déltől háromig otthon van, lehet menni az engedélyért. Ebédeltünk és elrohant.

Állok a könyvespolc előtt, ringatom magam, nézegetem a gerinceket. Nemtom mit olvassak. Most dugtam vissza Fable Ébredj velem-jét a helyére és választanom kéne mást, de most nem tudok. Fable-t most nem akarok, a fölötte lévő L. L. L. könyvek rég nem hatnak meg, jobbra ott van az…

Szeretek vele lenni. Mert tudunk kínunkban nevetni. A szegénységen, a bénaságon, az esetlenségen. Együtt. Mert elnézi a hanyagságom, mert nem olvassa a fejemre a hibáimat. Mert erős. Mert látott kínos helyzetekben és mégis. Mert nem bánja, ha nem beszélek. Mert kivárja, míg…

Készen vagyunk, készen! A Terv Szerinti takarítás kész! Kupisziget a nagyszoba szőnyegén: oda hordtuk Bé legóját, a bakugánokat, bionicle-okat.   Ebéd.  

Az milyen, ha a legnagyobb felfordulás közepette megy el a kedvem az egésztől? És nem csak nekem, A-nak is.  

Már hoztunk ablaktisztítót. Megegyeztünk a munkaelosztásban. A  tököt pucol a konyhában, én meg bejegyzést írok. Haladunk.  

Készülök a holnapi nagytakarításra. Bedugtam az mp3-at a delejbe.